MAJDNEM MEGHALTUNK!

Binci   |   2018.12.14.

Haha, milyen kattintásvadász cím ez, ugye? Ennyire talán nem volt vészes a helyzet, ám az igaz, hogy akár nagyon komoly balesetet is okozhatott volna a Bogárra kimondott rossz diagnózis. Ha most csak azért kattintottál, hogy utána bekommenteld, hogy milyen felelőtlenek vagyunk, és mennyire veszélyeztettük a közlekedők épségét, akkor igazad van, írd nyugodtan már akár most, olvasás nélkül. De ha érdekelnek a részletek, amelyek akár fel is menthetnek, kérlek folytasd.

Hogy is fejeztem be a legutóbbi posztot? Hogy hiába tervezek el valamit, az tutira nem úgy lesz? Na hát pontosan így történt a tegnapi nap, amikor átvontattuk a Bogarat a műhelybe, ahol neki akartunk esni a motor kiszereléséhez, hogy aztán egy szépen kiszámított ívű röppályán hajítsuk ki a rossz kuplungot a francba.

Délelőtt érkezett meg Dani a családi Subaru Outback-kel, amelynek 250 lóereje talán elég ahhoz, hogy a Bogár lepkefingnyi 760 kilóját áthúzza a Rózsadomb egyik lábától a másikig. Kötél ráköt, óvatosan, mert az utcában szar az út, mindenhol le fog érni, és csúszik is, nekem pedig nem túl széles nyári gumim van. Nem lenne kellemes beleszaladni a Subaruba, és összetörni az autó orrát. Mehetünk.

Súroló, sebességre egyre erősödő hang jött hátulról. Húha, itt valami nagyon széteshetett, bár a kuplungnak van 3 lába, azok közül ha valamelyik eltört, akkor adhat ki hasonló hangot. Alig mentünk párszáz métert, iszonyatos fékszag kezdett bejönni. Végülis a kuplungtárcsa anyagának is simán lehet ilyen szaga, viszont így valószínűbb, hogy nagyobb a gond, mint gondoltam. Pár perc és kiderül...

Ahogy elhagytuk a Pasaréti tér körforgalmát és elindultunk felfele a hegynek, Dani elkezdte lépni a Subarut, hogy legyen lendület az igencsak meredek emelkedő előtt. Az utolsó jobbos kanyarban már az 50-et közelítettük, és a Bogár a kötél végén nagyjából úgy viselkedett, mint kezdő wakeboardozó, aki kapaszkodik a kötélbe, de nem feltétlen biztos abban, hogy mit is csinál. A rögtönzött, motor nélküli drift közben vigyorogtam, és még talán egy juhú is elhagyta a számat, miközben éppen olyan sebességgel mentünk fel az emelkedőn, ahogy a Bogár önerőből soha nem tudna.

Megérkeztünk a szereldmagad.hu zseniális műhelyébe (nem, ez nem fizetett hirdetés, hanem csak szimplán egy hatalmas köszönet jár a srácoknak a segítőkészségért, és mindenért!), ahol leakasztottuk a kötelet. Iszonyat büdös fékszag volt az autó 5 méteres körzetében. Na toljuk be! Nem mozdul. Kézifék nincs behúzva, sebességben nincs. Viszont valami füst (gőz volt, nem füst) jött ki a hátuljából, a jobb hátsó kerék mögül. Óvatosan hozzáértem a felnihez, és ha még egy pillanatig ott tartom, tutira könnyű égési sérüléseket szerzek. Akkor lehet nem kuplung, hanem fék? Valahogy vonszoljuk be, és szedjük szét.

Az volt. Felemeltük az autót, és nekifogtunk, hogy levegyük a kereket. Ahogy megtámasztottam, az elkezdett mozogni. Ugyan fűtöttek a műhelyben, de ezen a ponton fagyott belém a kaki. A Bogár hátsó fékdobja ricnikkel csatlakozik a féltengelyre, így kapja a hajtást az autó, és az egészet egy koronás anya rögzíti. Ami, ha lelazul, akkor az egész kerék leesik fékdobbal együtt, valószínűleg rommá töri a sárvédőt, és az autó a hasán és a motoron csúszik tovább a Subaruhoz kötve. Mire ezt Dani elől észreveszi, addig valószínűleg brutális a kár. Mázlim volt. Mindez csak a bal hátsó keréknél lehetséges, ezen az oldalon a csavar menete miatt lefele hajtja az anyát, a jobb oldalon pedig ráhúzza. Mert 1966-ban, amikor az emberiség már javában a világűrt kutatta, a német autógyártás nem jutott el odáig, hogy esetleg fordított menetet is lehet egy féltengely végére vágni.

Igaz, most a koronás anya nem lazult le. Volt már ilyen esetem is, rögtön az ültetés után, valószínűleg akkor nem kellő nyomatékkal húztam le a csavart. Erről a régi blogunkon írtam. A sasszeg a helyén volt, ugyanakkor mögötte a fékdob önálló életet élt, minden irányba mozgott és forgott. Légkulccsal megszabadultunk az anyától, és levettük a fékdobot. Sokan mondják, hogy a Bogár autónak elég hitvány - amivel most nem kezdenék el vitatkozni -, de ha így is van, esztergagépnek hibátlan. A fékdob ricnijei úgy eltűntek, mintha soha nem lettek volna. Ezzel azonban meg is oldódott a probléma, hiszen így már biztos volt, hogy nem a kuplunggal van a baj.

Mert hát ha nincs ricni, akkor nincs hajtás a keréken, hanem a fékdob közepében szabadon forog a féltengely. És mivel nem önzáró a difi, így a másik kerékre nem tud erőt leadni, és nem mozdul meg az autó. Ez király, csak akkor valahonnan kellene csere fékdob. Otthon, Debrecenben ugyan van kettő is, de azzal nem vagyunk kisegítve, hiszen az autó a csápos emelőn áll, és fékdob nélkül nem lehet kerékre rakni. Rohanás a város másik végére, ahol sikerült beszerezni két teljesen újat.

Miután végigaraszoltunk Budapesten oda meg vissza, nagyjából 10 perc alatt felpattintottuk az új dobokat, beállítottuk a pofákat, és mehetett vissza az anya. Légkulccsal meghúztuk a megfelelő, 350 Nm nyomatékkal az anyákat, és mehetett vissza a kerék. Hibátlan. Szépen gurul, sebesség, és indul az autó! Tehát a kuplunggal tényleg nem volt semmi baj. Mivel a szerelői tapasztalatom és képességem nagyjából a szívsebészeti tapasztalatommal egyenlő, így büszkeséggel a szívemben rendeltem meg a pizzát, és vettük meg Danival azt az üveg bort, amivel koccintottunk a sikeres műtétre.

Visszaértünk a lakásra, két pofára tömtük magunkba az olasz életérzést, és vártuk Gyurit és Gergőt, hogy az éppen aktuális Rozsdakupacos megbeszélést megtartsuk. Csörög a telefon, Gyuri az. Tuti késik megint, de hát kevés kevésbé meglepő dolog van a világon ennél. Gyere le a Bogárhoz - mondja, és válaszként szerintem egy "hagyjálmár, gyere felfele" hangzott el. Azonban ő volt a határozottabb, így egy kabátban és rövidgatyában lesétáltam a ház elé. És hát b@ß+, nem hiszem el. Az előttem álló Corsa ki szeretett volna állni a parkolóhelyről a Gyuri BMW-je és a Bogár közötti nagyjából 10 méterről, és ehhez feltétlen tolatnia kellett. Bele a csomagtartómba. 

Úgyhogy igen, kedves olvasók, egy nappal a téli garázsolás előtt, lezúzták az autómat. Ugyan betétlapot ezúttal kaptam, de nagy kérdés, hogy egy 52 éves elavult fost, vagy egy jó állapotban lévő, közepesen értékes veteránautót fog a kárbecslő látni a Bogárban. Hiányzott.

Azóta itthon vagyok Debrecenben, minden gond nélkül jött haza. Hacsak azt nem számítjuk gondnak, hogy a benzinkúton ketten tudtuk csak kinyitni a törött csomagtartót, hogy lehessen tankolni (az öreg Bogarakon még a csomagtartóban van a nyílás). Szép lett volna, ha nem nyílik, és ott kell hagynom, mert annyi benzin tutira nem volt benne, amivel egy Budapest-Debrecent meg lehet tenni. Így kettővel kevesebbet káromkodtam talán. És nem, nem írok további tervekről többet. Sziasztok, majd jelentkezek.

További fotókat találsz az instagram oldalamon: @biroimi
És persze segíts nekünk feltámasztani a nyomtatott magazint az előrendelésre kattintva!

Cím

Név .
.
Üzenet .