2018 ÉS A BOGÁR

Binci   |   2018.12.10.

A tavalyi év volt a Bogár éve volt. Bejártuk, és - talán mondhatom így - meghódítottuk Európát. 9500 kilométer megtétele és majdnem két hónap után jöttünk vissza, beteljesítve egy álmot, ami már a megvétele előtt itt lebegett a szemem előtt. Nekiindulni és menni, mindegy merre. (Ha esetleg lemaradtál, és most kérdőn pislogsz a monitort bámulva, akkor kattints IDE, itt végignézheted a túráról készült videóinkat.) Ehhez képest 2018 kevésbé volt fényes.

A hazaérkezést követően kicsit parkolópályára került az autó, köszönhetően a télnek, az éppen lejárt műszakinak, és a nagyjából lehetetlen újbóli vizsgáztatás lehetőségének. Jött a Rusty's, le kellett diplomáznom, és egyszerűen nem volt két teljesen szabad napom arra, hogy visszaépítsem a gyári futóművet, majd a vizsgát követően újabb kettő, hogy ismét bekerüljön alá az ültetett. De nagyon használni sem volt alkalmam, nagy túrát idénre nem terveztem vele (pontosabban egyet, de ez más okból nem tudott összejönni), ezért többnyire hétvégente vettem elő, szigorúan útvonalengedéllyel. 

A tavaszi ébresztés most még télbe nyúlóan korai volt. Abban az elmondhatatlanul megtisztelő felkérésben részesültünk, hogy olyan csapatok között szerepeljünk egy pár másodperc erejéig Budapest új hip-hop himnuszában, akik sokat tettek a városi kultura felvirágoztatásáért. Ezek lennénk mi. Ritkán éreztük ennél menőbbnek magunkat, és persze ezért elő kellett venni a Bogarat. Íme a klip, megtalálsz minket?

Ekkor költözött Budapestre a Bogár, és a műszakitól függetlenül is pihent a hétköznapokban, hiszen a városi közlekedést - a vérnyomásomat kímélendő - általában biciklivel szeretem megoldani. Persze a hétvégi balatoni kirándulásokat mosolyogva autóztuk végig. Főleg azután, hogy a brit pap által okozott törést kijavítottuk a jobboldali sárvédőn. De jártunk Pécsen a Burgers and Wheels-en, Sárváron a veterán találkozón, sok év után pedig kigurultunk a Parkoló Parádéra is.

 

Nem csak a kilométerek száma volt sokkal alacsonyabb, mint tavaly, de ezzel együtt a műszaki hibák listáján is csak egy kavics által betört fényszórót tudtam felírni. Ja, meg egyszer lemerült az aksi, nyilván akkor, amikor Dani egy Gyuri is jelen volt, akik ismét megjegyezhették: a Bogár már megint nem működik. Az új váltó tökéletesen teszi a dolgát, a többivel pedig eddig sem volt semmi probléma. Talán egy gömbfejcsere érik lassan, hiszen a kormány holtjátéka érezhetően romlott. De ez nem csoda, az ennyire feszes futóművekkel általában csak a garázsból a trélerre, onnan pedig a kiállítási csarnokba szoktak lábon közlekedni. Nem pedig Londonba.

Persze egy viszonylag eseménytelen év sem múlhat el szívás nélkül. Mikor máskor, mint akkor, amikor eldöntöttem, hogy az autó számára 2018-nak vége, ideje télire beköltöztetni a debreceni garázsba. Előhoztuk a budapesti lakástól kb. 2 kilométerre lévő mélygarázsból, és ezen az útszakaszon egy apró kattanó hangot követően megszűnt a kapcsolat a motor és a kerekek között. Merki Pista szakértői véleménye szerint a kuplung adta meg magát, ami már csak azért is szomorú, mert azt pont három éve cserélte ki, amikor a motort restaurálta. Azt gondoltam, hogy ennél tovább bírja egy szerkezet, de ugyanakkor bízok benne, hogy tényleg csak ennyi a hiba, és nem mondjuk a féltengely tört el. A legszomorúbb azonban mégsem ez, hanem, hogy a pár napig e miatt a ház előtt parkoló Bogár mellett valami gerinctelen gyökér nem fért el, és így precízen végighúzta a frissen kijavított jobb első sárvédőmet - természetesen a betétlap elhelyezése nélkül.

Szóval most ott tartok, mint közel egy éve Angliában: gáz van az erőátvitellel, össze van törve a sárvédőm és - ha nem is annyira, de - messze van az autó otthontól. Előbbit remélhetően a héten már meg is tudjuk oldani, ha valamelyik kedves barátomnak lesz egy kis szabadideje, és a mozgásképtelen autómat segít átvontatni egy, az utcánál jobban fűtött és szárazabb műhelybe, ahol ki tudjuk venni a motort.

És a jövő? Ha ezzel elkészülünk, akkor biztosan hazaviszem, és elkezdődik a téli álom. 2019 pedig egy hatalmas kérdés még - de erről majd később mesélek. Az egyik esetben a következő két év az ideihez fog hasonlítani, egy-két hétvégi kirándulással, ha pedig a másik opció jön be, akkor elkezdem majd összegyűjtögetni az alkatrészeket egy stabil airride rendszer építéséhez. Hiszen sajnos rá kellett jönnöm, hogy öreg vagyok már ahhoz, hogy a kényelmesen, kikönyökölve elterpeszkedő krúzolás helyett idegesen szorítsam a kormányt és véres szemmel figyeljek minden cigicsikket az úton, amire odaverem az alját. Viszont így tetszik az autó, laposan. Sajnos. Azt azonban észrevettem már, hogy akárhányszor tervekről írok egy posztban, az tutira nem, vagy egyáltalán nem úgy valósul meg. Így ezt az utóbbi bekezdést vegyétek figyelmen kívül. Hamarosan ismét jelentkezek.

 

További fotókat találsz az instagram oldalamon: @biroimi
És persze segíts nekünk feltámasztani a nyomtatott magazint az előrendelésre kattintva!

Cím

Név .
.
Üzenet .