nagy lábon, földhözragadtan

Peti   |   2016.01.03.

Mivel túléltük az ünnepek kajakómáját és kijózanodtunk a bulisorozatok mámoros világából és elsején kipihentem magam semmi akadályát nem éreztem, hogy megosszak veletek egy pár sort Lillácska újjászületésével kapcsolatban.

 

Az eredeti elképzelésem fontossági sorrendje némileg felborult, mert bár szorosan egymás után követték egymást az események, de a coilower és kerék választás előrébb került a kasznizásnál és futómű teljes felújításánál. Első ötletem az volt hogy megkérdem Nagy Ádi barátomat a JDM-Importtól, mert eddig is sok jó cuccot vettem már tőle az arany Silviához. Nem is lepődtem meg azon, hogy azonnal tudott is ajánlani nekem egy szett HKS állítható magasságú és keménységű futóművet meg egy háromrészes japán versenyfelni garnitúrát, ami pontosan azokkal a paraméterekkel rendelkezett mint amit szerettem volna.

 

 

Nem kétséges hogy kiskoromban szart ettem és nem csak beleléptem, mert ilyen felnit keresve se tudtam volna találni. Ugyanis peremes kereket szerettem volna 17-es méretben kis ET számmal, hogy ne kelljen nyomtávozni. Ugyanis ezt a kocsit utcára szolid de elegáns külsővel gondoltam el magamnak. Az Ádám által kínált felni pedig elöl 8 hátul 9 col széles, 17-es és ET 11. És tényleg azóta se találok még csak hasonlót se ami tetszene.

 

Amint megtudtam, hogy ezt tudja nekem ajánlani, és képen megláttam hogy mégis hogy néz ki egyből mondtam Ádámnak, hogy ez elkelt. De hogy azért ne legyen ilyen rózsaszín ködbe megfestve az egész lovestory, felkészített rá hogy a felnik törődést igényelnek. Ezt tudomásul vettem és mondtam neki, hogy Trackwoodon úgyis versenyzek és akkor oda hozzák le a motyót. Így is történt. Nagy izgatottság mellett vártam az első találkozásunkat várva várt „fantasztikus négyesemmel” és a HKS szettel. Első látásra beleszerettem, második látásra konstatáltam magamba, hogy olyan szinten van szétpadkázva, hogy ezt kb. egy ötéves gyerek parkolni tanulásra használhatta. Tényleg elég gyatyául néztek ki de tudtam hogy törődni kell velük.

 

 

A két első futóművet fel kellett újítani ezért úgy döntöttem hogy az aranyból a TEIN-ek átugranak a lilába és a HKS meg majd megy a versenyautóba. Ez így is történt és szerintem jó döntés volt, mert ezzel így utcán komfortosabb a közlekedés.

 

A felniket elvittem megnézetni hogy mennyit kell görgőztetni. Nem örültem amikor kiderült hogy csak egyet nem kell, mert olyan Richard Rowlingosan kezdtem látni a világot, miszerint „el fogunk szállni az árakkal”. De szerencsére nem volt velük sok munka így arányaiban még mindig jól jártam nagyon.

 

A felnijavítás után jöhetett a Grand Canyon méretű véget nem érő padkázások kicsiszolgatása ami tényleg sok volt mert ha utánaszámolunk 4 db 17es felni kerülete  542,61 cm. Nem volt mit tenni, csak csiszoltam, csiszoltam, csiszoltam ... csiszoltam, csiszoltam, anyáztam, csiszoltam, anyáztam, anyáztam és csiszoltam. Végül tíz óra csiszolás után már már elfogadható lett a széle. Korántsem tökéletes, de elfogadható. Nem akartam elvinni felnifelútíósokhoz mert az nem olyan mintha magad csinálod. Így több a kötődés és pénztárcabarátabb is.

 

 

A csiszolás után a szélét felpolíroztam és a végeredmény nem is lett olyan szar. A perem egyértelmű volt, hogy polír marad, de a belsejét fehérre akartam, mert a sötétlila kocsihoz igazán passzolna. Nem lenne sem bohócautó se egy hétköznapi beszürkült autó a sok közül. Így megint csak jött a belső rész kicsiszolása a lepattogzott gyári festés eltűntetése. Ebben a részben több volt az anyázás mint a csiszolás a kicsi keskeny és sűrű küllők miatt. Itt bántam meg, hogy nem vittem el homokfújatni, de már nem volt visszaút „csak azért is megcsinálom!” A l végeredmény a festés után koránt sem lett tökéletes de olyan elmegy kategória alsó küszöbét éppen súrolja. A lényeg az volt, hogy a gyári 16-os lufikat dobjuk le végre mert az már nagyon ocsmány volt. A felniket meg majd ha több időm lesz megcsinálom rendesen.

 

Az összkép teljesen átalakult a gátlóknak és a felninek köszönhetően, és így kezdi elnyerni azt a letisztult, egyszerű, de mégis elegáns irányzatot ami ezeknél a kocsiknál nekem a gyengém. A végeredmény remélem nektek is tetszik, a külsején már nem nagyon akarok változtatni szinte semmit. Csak az maradt hátra hogy menjek és élvezzem a megtett kilómétereket nagy mosollyal az arcomon.