Mi lesz veled autós világ?

Binci   |   2017.06.20.

Pontosabban mi lesz veletek fiatal magyar autókedvelő, építő, konzerváló fiatalok? A kérdés talán nem is fogalmazódik meg mindenkiben, ám visszatekintve az elmúlt hat évre, mióta a hazai autós élet vérkeringésének fősodrában éljük életünket, bizony komoly változásokat lehet felfedezni. És ennek elsősorban egyetlen oka van: az idő múlása.

 

Érzékeljük ezt a problémát a sokadik olvasói levél után, amelyek különböző hangnemben érkeznek a postaládánkba, kedvesen érdeklődőtől az anyázósig. Olvasóink kifogásolják a valódi olcsó, hülyegyerek autókat, amelyekkel a magazin indulásakor rengeteget foglalkoztunk, amelyek az oldalak többségét megtöltötték. És teljesen jogos, ezek akaratlanul, fokozatosan kikoptak, manapság már csak elvétve jelenik meg nálunk valódi hülyegyerek autó. És ennek kizárólag az idő az oka.

 

Ugyanis a Rozsdakupac indulásakor még bőven elérhető árban voltak azok az autók, amelyek a múlt rendszer legvégén gyerekkorunk utcaképét alkották, vagy azok, amelyeket ugyanekkor gyártottak és a rendszerváltást követően kezdtek el tömegesen beömleni az országba. A szocialista autóipar műszakilag nem minden esetben teljesen kiforrott (tudjuk, a Lada az isten, de akkoris), ám mindenképp bájos járművei nem ok nélkül dobogtatták meg az ezredforduló első évtizedében sok fiatal szívét. Fillérekért lehetett hozzájutni ezekhez az autókhoz, vagy csak elég volt felpattintani a nagypapa rozsdás lakatját a kert végi garázsajtón, és egy gyertyacserét követően vígan elautózni a naplemente irányába.

 

És mi változott? Eltelt öt-tíz év. És ez pont elég volt arra, hogy ezek az autók eltűnjenek az utakról, elfogyjanak a feltáratlan fészerek, és húsz-harmic helyett harminc-negyven évesek legyenek, azaz beérjenek egy olyan korba, amely már bőven veterán terület. Ezzel együtt azok a srácok, akik friss jogsival előhúzták ezeket, mára felnőttek és eladták a szeretett autójukat, mert kellett az ára a konyhabútorra. Vagy pedig fokozatosan rálocsolták tíz év összespórolt pénzét, és ettől a korábbi hülyegyerek autóból mára hibátlan veterán, vagy komoly és drága épített autó lett.

 

Na de most is vannak fiatalok friss jogsival, akik feltörik a malacperselyt, hogy megvegyék életük első autóját. Valóban, de ők már egy rossz korban születtek. Persze nekik már kinyílt a világ, egy mobiltelefonnal tudják beutazni, a valaha készült összes zene a zsebükben van, és talán már a matektanáruk sem mondja azt, hogy “tanuld meg fiam, mert nem lesz egész életedben a zsebedben egy számológép”. Ugyanakkor lemaradnak az igazi, olcsó veteránozásról. Ugyan mindig lesznek megöregedő autók, de ha 1990 környékét tekintjük a karburátoros motorok és a fém lökhárítók eltűnésének dátumának, akkor az ez előtti autók adtak olyan élményt, amely valamilyen érezhető formában más hangulatot áraszt, mint a későbbiek. A mai srácoknak a Suzuki Swift, a Honda Civic, a BMW e36 és a hármas Golf azok az autók, amelyeket fillérekből meg tudnak vásárolni és fenntartani, és minden elismerésünk irányukba, minket ezek kevésbé hoznak lázba. Hiszen ezek az autók a sok-sok elektronikus védőszenttől és kütyütől eltekintve, érzetre nem különböznek egy mai autótól. Vastag kormány, műanyag műszerfal, okosabb-butább fedélzeti számítógép, kényelmes ülések, megbízható technika. Ez már a modern kor, hiába öregszik évről-évre.

 

Mert időköben felettünk is eljárt az idő. Huszonpár éves hülyegyerekek helyett ma már harmincat is elhagyó emberek vagyunk, akik ugyan még ugyanolyan hülyének érzik magukat, már kertesházban, fehér kerítésben, golden retrieverben és gyereknevekben is gondolkodunk. És számunkra a veteránautózás megmaradt a Cápa BMW, 120-as Skoda, 82-es Accord és VW Bogár korában.

 

A Rozsdakupac mindig is egy öncélú megnyilvánulás volt, amelyet kis csapatunk szívből csinált, így a bemutatott autók is a személyes érdeklődésünket tükrözték a leginkább. Most sincs ez másképp. Most a korábbi sok ugyanolyan autó mellett keressük az ínyenc darabokat. Olyanokat, amelyeket mi magunk sem ismerünk, hiszen a Trabantról már mindent tudunk, de egy Ford Bronco, NSU, vagy Datsun 240Z minden részlete új felfedeznivalót tartogat. Mint amikor évekig a vasuti restiben ebédelsz, mert Margitka néni finoman főzi a paprikáskrumplit, majd egyszer ellátogatsz a Cintányérosba, és ugyanazokat az ízeket teljesen más tálalásban ismered meg.

 

Egyszerre kinyílik előtted a világ és ugyan még mindig imádod Margitka nénit és krumplilevesét, mást is ki akarsz próbálni. Nekünk ezt véglegesen a külföldi túrák, és az ott fotózott autók hozták el. Persze mondhatod azt a Lamborghini Miurára, hogy nem emberi léptékű, hiszen ma már a három millió Eurós árat súrolja, de ha elolvasod a történetét, megtudod, hogy a bácsi üres zsebű egyetemistaként szúrta ki az autót, és akkor fogadta meg, hogy egyszer lesz egy olyanja. De persze ma már Volkswagen T2-t sem tud akárki venni, és Minije is csak azoknak van, akik egy jelentős összeget tudnak veteránozásra szánni. Pedig pár éve még mindkettő olcsó játék volt. Én magam sem venném meg ma már a saját Bogaramat, hiszen a mai értéke súrolja a legolcsóbb új autókét.

 

A most következő szám Ferrarija világszinten is a csúcsveteránok közé sorolható, és itt már abszolút jogos a kritika, hogy a Rozsdakupac már nem az, ami volt. Nem. Elhoztunk nektek egy első generációs E-Type-ot, lesz XK-120, E30 M3, és még sok olyan különlegesség, amelyet legfeljebb egy kordon mögött láthattál eddig. Hat év munkája kellett ahhoz, hogy ilyen autók közelébe juthassunk, ezért az eddigieknél nagyobb szeretettel vadásszuk le őket nektek. De ha szívesebben olvasnál egy Wartburgról, mint egy olyan autóról, amellyel a jelenlegi tulajdonos Le Mansban és a Targa Florion versenyzett, akkor egy pillanatra hiábavalónak érezzük az erőfeszítéseinket, amit a magyar autós műveltségért próbálunk tenni.

 

Imádjuk a csillogó tekinteteket, amellyel az autóitok mellett állva meséltek, és imádjuk a krumplilevest is. A restiben fogunk kajálni, de amikor lehetőség nyílik egy menő budai teraszon fröccsözni, akkor azt is meg fogjuk tenni. A világ nagy, borzasztóan érdekes, és az új dolgok felfedezése mindig érdekesebb, mint a nappaliban ülni és nyomni a playstationt. Mi megpróbálunk elhozni neked egy szeletet belőle, engedd be, majd utána pattanj be a Zsigába, mi is beülünk az olcsó szarjainkba, gyere ki, guruljunk egyet a Balaton körül…

 

Vissza a blogra