késő őszi liezon

Gyurew   |   2016.02.03.

Úgy tűnik az ősz beköszöntével megkattanok és autót akarok venni. Úgy tűnik ez egy 9 éves hagyomány, miért pont most akarnám megtörni? A világ legjobb autójának cseréje mellett döntöttem. Hogy miért tartom az e36 coupe-t a világ legjobb autójának? Mert kiszámítható, jó minőségű, akár gyári alkatrészekkel is kedvezően fenntartható és kis túlzással fél Európát bejártuk vele. Ja, és nagyon szép coupe formára 2 év után is jól esett visszanézni. De, hát jött a hülyeség. Az egész október elején kezdődött.

 

Nagyszülő látogatásra készültünk, Zalaegerszegre. Indulás előtt volt egy kis üres járat, így felnéztem a használtautó.hu-ra. Na jó lássuk be, ez egy magunkfajta autóőrültnek napi program. Elég régóta hirdettek egy 525ix BMW-t. Önmagában ez így nem hozott lázba, de hétről-hétre egyre olcsóbban árulták és iszonyatosan hülye színe volt. Türkizkék, vagy zöld lehetetlen nevű Malediven-blau, ahogy a művelt német írja. Megnéztünk, nagyon megtetszett, de természetesen hétfőre eladták. Előtte egy évig senki sem szagolt felé, na mindegy.

 

 

Elkezdtem nézegetni az E34-eket, szedánokat, touringokat, de olyat amin van küszöb nem nagyon lehetett találni. A drága feleségemnek igazából három kérése volt csak: ne legyen dízel, ne legyen automata, lehetőség szerint kombi se legyen, de abban meg tudtunk volna alkudni. Nekem a hathenger volt fontos. Azt hiszem 6 ilyen találat volt. Hááááát, szerintem sokat elárul, hogy egyet sem mentem el megnézni. Persze egy régi kedvencem is felmerült, amit évek óta szeretnék birtokolni, de sajnos az első kerekeit hajtja. Ez pedig a Volvo 850 T5. Kombiban pedig egyenesen őrület. Azonnal mindenféle fórumokat kezdtem bújni, meg teszteket olvasni. A soros öthengeres hangja csigával egyszerűen lenyűgöző, bármikor kiráz a hideg tőle. Természetesen emberi áron volt pár találat, gondolkoztam is mikor autózok egy kicsit az országban.

 

Na igen és ilyenkor jön az, hogy ennyi pénzért milyen lóerőket adnak más márkáknál. A pápaszemes Merci formája is kezd beérni nálam, de ezekből is elég sok a dízel, a megfizethető V6 gyenge, sok az automata, egy kompresszoros volt eladó, de mire felhívtam, eladták. Ada pont Debrecenben osztálytalálkozózott, nekem bőséggel volt időm ábrándozni, hogy milyen autót nem veszek. Megjelent egy fontos kritérium közben. Lehetőség szerint legyen értéktartó és ne fussak bele minden utcasarkon, ígéretes youngtimer alapot akarok.  Ha szükséges némi ráfordítás nem parázok be, nem 1 hónapra keresek autót.

 

 

Vasárnap délben feldobott valamit a kereső, a legalább 2,5 literes, benzines, manuál váltós, klímás feltételeknek megfelelt. És erre számítottam a legkevésbbé.

 

Az 1987-1994 között gyártott hetes BMW-k nagyon sokszor váltottak ki hatalmas birtoklási vágyat és minden alkalommal le tudtam magam beszélni. Nagy, sokat eszik, lehetetlen parkolni vele stb-stb-stb. És a nagy tepsikből csak automatát vennék és persze v12-es motorral. Ezek rettentő hisztisek, ennyi idősen nekem horror költségekkel. De ez más. Ez a legkisebb benzines motorral szerelt, 5 sebességes kéziváltós, nagyon jó felszereltséggel. A legkisebb motor ebben az esetben 3 litert és 8 hengert jelent, 218 lóerővel.

 

1992-ben váltotta a BMW, a korábbi m30-as típusú soros hathengeres motorcsaládot, kompaktabb és sokkal modernebb teljesen alumínium V8-as motorokra. Ezekkel erősebb és némileg gazdaságosabbak lettek az 5-ös és 7-es széria modelljei és gyakorlatilag a II. turbókorszak beköszöntéig ezek az erőforrások, persze némi finomítással, hajtották a nagy BMW-ket.

 

 

Átküldtem a hirdetést Adának és azonnal belelkesült. Erre mondjuk nem számítottam. Kiderült közben, hogy elég sokat állt az autó, van egy horpadás a hátulján, a tetőn fényezési hiba van, egy korábbi viharkárt nem alaposan javították, a 2 első ajtó alja rozsdás (ez mondjuk tipushiba), de ezeken kívül működik jön-megy, dudál, világít és minden extrája működik. Ez mondjuk elég nagy szó 21 év után. Így egy hétfői munkanap után, este 6-kor Kondorosra indult az autóbuzi különítmény. Nyílván az autópálya bedugulva, másnap baromi korán kell kelni, szakad az eső és a 200 kilométer útból összesen 60 autópálya. Ja és sötét van. Hát nem ez volt az ideális autóvásárlási időpont. Vaksötétben tapogatózva, zseblámpákkal egy benzinkút fényei alatt vizsgáltuk át, a lehetőségekhez képest alaposan a karosszériát. Küszöb tökéletes, emelési pontok szintén, a karosszéria a leírtaknak megfelelő állapotban volt. Nagyjából 150-200 ezer forint szükséges a közel tökéletes állapot eléréséhez. Motor csodásan surrog alapjáraton, kellemesen dinamikusan mozgatja a közel két tonnát. A gyári dupla üvegek miatt nagyon csendesen suhan. A kuplung nem a legjobb, de láttam már rosszabbat. A bőr nincs szétrepedve, kiszakadva, motoros ülés működik, fűt. PDC csipog, gyári Hifi kellemes, új a téligumi, mi kell még? Nagyon komoly kendácsolásnak nem találtam nyomát, látszik, hogy elkezdtek pénzt locsolni bele, de elfogyott a lelkesedés. Gyári a kipufogó, nincs direktszűrő, krómsárkány, a szervízkönyvet 2001-ig, Magyarországon is vezették, reálisnak tűnik a 313.000 kilométeres futás. Gyenge alkut követően kaptam hozzá egy fél autónyi alkatrészt.

 

A hazaúton csak az derült ki, hogy a benzinszintmérő nem működik normálisan, ráz a fék, valamint kellemes benzinszag lengi körül hidegen az autót. Valamint az a nem elhanyagolható tény, hogy autópályán számottevően nem magasabb a fogyasztása mint az e36-nak. Na jó max másfél literrel. Ez annak fényében, hogy több, mint kétszer annyi lovat kell etetni, nagyon kellemes csalódás. Ja és 3000-es fordulatszám felett meglepően megindul és imádnivaló a hangja.

 

 

Örömmámoros napok, fémes V8 hang, komfortos futómű, nagyon hamar jó barát lett a hatalmas test. Igaz általában 3-4 utcával arrébb találtam csak parkolót, a szűk belvárosban nehéz letámasztani a közel ötméternyi müncheni acélt. Persze ekkora áldozatot szívesen hoz az ember. Az első héten egy kuplungmunkahenger fosta el magát az M3 kivezetőn. Szerencsére az olaj utántöltése segített, nem borult a hétvégi program. Debrecenben gyorsan kapott is másikat. Majd gyorsszervízzel folytattuk. Gyertyák ki tudja mikor voltak cserélve, az olaj rettenetes állapotú volt. Kapott friss fagyállót, mindene kitakarítva ami az egészséges üzemeléshez kell, friss fék is jutott az első tengelyre. Ezzel a rázását sikerült megszüntetni. Már a benzin sem szivárgott a motortérből, így közelítettük a városi 12-13 literes fogyasztást. Gyűlt a hibalista, amiről inkább nem akartam tudomást venni, hisz lángolt a szerelem.

 

Egy kicsit megbontottuk a jobb A oszlop környékét. A sztori addig igaz volt, hogy fa okozta a sérülést. Csak nem fentről hanem oldalról. Egész szépen javították, de nem nyugtatott meg az a tény, hogy az A oszlop környékét valamikor már hajtogatták. Sajnos nem a dupla, hővédő szélvédő került bele a javítás után, hanem a sima. Anyós oldali ajtó is cserélve volt, szimpla üveggel. Persze csak üveget nem lehet cserélni, hiszen a szerkezet, a sín, a tömítések sem stimmelnek. És még sorolhatnék ezernyi apróságot. Csöpögött a tank egy pánt alatt, amihez persze le kell bontani az egész miskulanciát. Ha kevés volt az üzemanyag kevés csöpögött, ha sok akkor sok. Nos egy 90 literes tankban azért többnyire elég sok üzemanyag van.

 

Így is-úgy is le kellett volna bontani a hátulját a nem vészesnek tűnő horpadás miatt. Valamikor utolérték szerencsétlen autót. A hátfalon, a csomagtérben, egy burkolat alatt rögzül gyárilag az emelő, a vonóhorog levehető feje. Na ezek fogták meg az elbambuló autóst. Úgy gondoltuk sokáig, hogy ezt ki lehet húzni. Viszont akkor elég sok gitt megy bele, inkább cserélni kéne a hátfalat. Ami nem gond, hisz bontva lehet találni bőven.

 

 

DE! És itt jön a de. Előkerül a racionális én. Jön az excel tábla. Összeadtam, szoroztam. Nagyjából 500-600.000 forintból lehetett volna olyan, amilyennek egy hetes BMW-nek lennie kell. Horpadásmentes, felületirozsdamentes, nem kopogó futóműves, nem nyikorgó szilentes. Egy ilyen autó szerintem csak a tökéletes állapotban szép. Tehát van egy e36-om, ami könnyen finanszírozható, jól ismert autó, csak gyenge. Van egy félig felújított cápa, ami kezd olyan autó lenni, amit 2014-ben megálmodtam és van egy abszolút csodálatos autó, amire mindig vágytam viszont elég nagy összeget emésztene fel. Ha a fent megjelölt összeg felét az e36-ra és az e28-ra költöm, akkor két közel hibátlan autó vár, amik értéke vélhetően már nem csökken. Sőt az e28 árak kezdenek elszaladni. Nem mellesleg még az esküvői fotózásunk utáni eufóriában megígértem kedves feleségemnek, hogy 2016 nyarán az öreg koromgyárral elautózunk Dél-Franciaországba.

 

Megnéztem a külföldi, elsősorban német hirdetésket. 2-3000 euro körül színben sokkal jobban tetsző e32-ket hirdetnek, akár 4 literes motorral, jó gazdától. Igen 400 ezer Ft kb, hogy magyar papírja legyen, de tegyétek a szívetekre a kezeteket, mire költenétek? Én inkább kifizetem a magas adminisztrációs terheket egy olyan autóra, ami nem állt 4 évet a festői magyar vidék egy eldugott udvarában, ami egész életét (500-600.000 kilométer) ott töltötte, ahová szánták. Autópályán. Nem szállított fél disznót, fél kiló kokaint és romlott erkölcsű lányokat.

 

 

És 2015 első havazását, még a nagy tepsivel látogattuk meg a Mátrában. Még így tökéletlenségében is stabil, kellemesen kezelhető 2 tonnás dög, nem jön zavarba a hegyi szerpentinen, de nem ez a kedvenc élettere ez világos.

 

Aztán amilyen gyorsan jött, november végén, olyan gyorsan is ment. És hogy bánom ezt az 1 hónapnyi kalandot? Egy pillanatig sem. Nem gondolom, hogy rosszul döntöttem a vásárlásnál. Persze be kellett volna ugyan látnom, hogy ez inkább egy hosszú projekt autó, mint egy mindennapi használós, de a közös több mint 3000 kilométer, a sok kirándulás minden pillanatát élveztük. Tudom, hogy ez az autó a végső állomás lesz számomra. Nem kell jobb, szebb és újabb. A 90-es évek közepén mindent tudtak ezek. Erős, viszonylag takarékos motor-dinoszauroszok, amik megfelelő karbantartással a világból kimennek. Ebben a korban már minden olyan extra létezett, ami fontos vagy egyszerűen nagyon menő. Ja és nem fojtotta meg az euro istentudja mennyi. És igen a V8, az a pokolban is V8.

 

Ahogy a szűk belvárosi utcák házfalain hajnalban visszaverődött az fémes nyolchengeres hang. Az a hang, amit csak a németek tudnak. Egy kicsit hiányzik.